Szeretek embereket rajzolni. Egyrészt kihívás, másrészt minden egyes arc megannyi érzést és energiát tükröz – ezt próbálom visszaadni a rajzaimon is. Egy ember kisugárzása sokszor hangosabb minden szónál. Van, akinek meg sem kell szólalnia: látjuk rajta a magabiztosságot, az erőt, a belső stabilitást. Ezek belülről fakadó dolgok, amik azonnal észrevehetők. Aki ilyen biztos alapokra építkezik, azt nem rendíti meg az élet egy-egy vihara. Lehet, hogy néhány cserép lerepül a háztetőről, de a ház maga stabilan áll.

A fenti rajzomon ezt a fajta magabiztosságot szerettem volna kifejezni – azt az állapotot, amikor már nem mások véleménye a mérvadó, hanem a sajátod. Amikor már megengeded magadnak, hogy félreértsenek, mert pontosan tudod, miért teszed, amit teszel. És tudod: a végén csak az számít, hogy téged milyen szándék vezérelt.

Egy papír, néhány tollvonás – és máris kibontakozik egy ember, egy érzés. A művészet hat – másokra is. Érzéseket ébreszt, gondolatokat indít el. Talán ezért vonzódunk annyira hozzá: mert valami mélyet, valami igazat mutat meg belőlünk és nekünk.