Gyerekkorom óta rajzolok és mindig is nagy örömöt találtam benne. Rajzolás közben képes vagyok kizárni a külvilágot, teljesen elmerülök a pillanatban és csak az számít, hogy hova húzom a következő vonalat. Minden egyes vonal, árnyék és részlet fontos számomra, de egyben mindig próbálom megőrizni a teljes képet is a szemem előtt. Az arcvonások finom részletei mind hozzájárulnak a kép egészéhez, de tudom, hogy ha túl sokat időzöm a részleteknél, könnyen elveszhetek bennük. Ez a tanulság, amit a rajzolás ad: mindig figyelni kell arra, hogy az apró részletek összessége hogyan illeszkedik a nagy egészbe.

Az életben is fontos, hogy néha felülnézetből is lássuk a dolgokat. A mindennapok rohanásában hajlamosak vagyunk elfelejteni értékelni azt, ami igazán fontos.

Az apró dolgok gyakran elvonják a figyelmünket a valódi lényegtől és közben könnyen megfeledkezünk a hála érzéséről. A rajzolás számomra nemcsak művészet, hanem egyfajta meditáció is: segít abban, hogy jobban lássam a világot és ne csak az apró részletekben merüljek el. A képek ahogy lassan formálódnak a kezem alatt és ahogy egyre közelebb kerülök a befejezéshez, úgy érzem, hogy minden vonal egy új perspektívát ad hozzá az élethez. Az alkotás és az élet közötti párhuzamokat folyamatosan keresem, mert mindkettőben ott van a szépség, ha képesek vagyunk észrevenni.